Hogy mit ajánlok? Ez jó kérdés!
Alapvetően azon a véleményen vagyok, hogy ha már eldönti valaki azt, hogy vásárol egy fényképezőt, akkor azt hosszútávra tegye meg. Ebben az esetben csak is olyan típust választanék, ahol a gyártó cég hosszú évek tapasztalatával rendelkezik a képrögzítő eszközök készítésében! pl Canon/Nikon/Pentax/Olympus és hát nem utolsó sorban a Fuji! Ezen gépek között az árversenyt szerintem a Fuji magasan nyerné, ezért is választottam ilyen típusú gépet én is! Jelenleg kb 40.000 forintért lehet viszonylag jó fényképezőt vásárolni.

na tessék..így gondoltam én is.idáig lumix-om volt de most ár-érték miatt a fuji-t néztem ki magamnak.

Az biztos jó választás lesz! Én nagyon meg vagyok elégedve a gépemmel!! Számos eseményt, köztük rengeteg sport esemény fotóztam már. A gyerekek ha sportolnak én megyek és fényképezek a többi szülő is nagyra értékeli az általam, illetve a Fuji által készített fotókat, tehát ezek a visszajelzések is megerősítenek abban, hogy nekem tökéletesen megfelel a Fuji FinePix típusú "masina"!

A fénymérés technikája

Jó, jó, ide mérjünk fényt, meg oda mérjünk fényt, na de hogy? Nos, egyszerűbb, mint gondolnánk - ahova az élességet állítjuk, ott történik a fény mérése is. Ez általában a nézőke közepe. Ha nem oda szeretnénk, akkor több lehetőségünk is van. (A célzókát jelölheti kis kereszt, piros pont, kis keretecske a kép közepén - különböző megoldások léteznek.)
Sok gépen át lehet mozgatni a ''célkeresztet'', és akkor oda tudjuk vinni, amire mérni szeretnénk. Vigyázat, ebben az esetben az élesség mérése is az új pontra történik! Jótanács: használat után ne felejtsük el visszaállítani a célzókát középre, különben csupa életlen képet csinálunk majd, amikor már középre tesszük újra a témát!

Másik megoldás, hogy nem visszük át a célzókát, hanem egyszerűen csak oda célzunk - elfordítva a gépet a megfelelő irányba - majd félig lenyomjuk az expozíció gombját, ezzel elvégezzük a mérést, és így félig lenyomva tartva a gombot visszafordítjuk a gépet az eredeti kompozícióhoz. Kis gyakorlással elsajátítható a technika. Itt is ugyanúgy érvényes, hogy egyúttal az élességet is állítjuk, tehát olyan távolságba mérjünk fényt, amilyenre az élességet is állítani szándékoztunk.
A gépek egy részén lehetőség van a fénymérés és a távolságmérés szétválasztására is. Tehát előbb oda viszem a célzókát, amire fényt akarok mérni, megbirizgálom az expógombot, ezzel elvégzem a fény- és távolságmérést, majd megnyomom ezt a rögzítő gombot. Ezzel a gép megjegyezte a fénymérés eredményét, ezt a gép jelzi is a kijelzőjén. Ezután átfordítom oda a gépet, amit fotózni akarok, és az expógomb újbóli megnyomásával elvégzem a távolságmérést (élességállítás) is, majd teljesen lenyomva az expógombot elkészítem a felvételt.
Ha minden kötél szakad, megoldható a manuális vezérlés segítségével is a feladat: a szokásos módon megmérem a szükséges fényt, mintha el akarnám készíteni a felvételt, majd megnézem a mért adatokat, és M-re állítva a programtárcsát kézzel beállítom a mért paramétereket, úgy készítem el a felvételt.

ISO, zaj

Aki fotózott régebben filmes géppel, annak az ISO fogalma ismerős lehet: ez a filmek fényérzékenységének szabvány jelölése. Jelölték ASA-val ill. régebben dyn-nel is. Az alacsony ISO számú filmek verőfényre készültek, míg a legnagyobb ISO számúak akár egy gyertya fényével is megelégedtek. Ugyanezt a jelölést vették át a digitális gépek fényérzékenységének jelölésére is. Ez bizonyos határok között diszkrét értékekben ugyanúgy változtatható, mint ahogy régebben különböző filmeket fűzhettünk a gépbe. Általában (64), 100, 200, 400, 800, 1600, (3200) - géptípustól függően. A nagyobb szám nagyobb érzékenységet jelöl.
Viszont - hasonlóan a filmekhez, bár a jelenség fizikai gyökere más - a nagyobb érzékenységnek ára van: a filmeknél szemcsésebb volt a kép, a digitális gépeknél viszont zajjal kell számolnunk. Lényegében úgy foghatjuk fel, hogy ha felcsavarjuk a lapka érzékenységét, azokat az apró spontán kisüléseket is fényként értelmezi, amit alacsonyabb ISO-t alkalmazva észre sem vesz. Ugyanígy képzaj keletkezik a hosszú záridős felvételeknél, ott a hosszú időtartamú igénybevétel miatt.
A lapka több millió mikroszkopikus méretű érzékelőcske segítségével észleli a fényt. Ezek a három rgb alapszín - vörös (red), zöld (green) és kék (blue) - valamelyikére érzékenyek, és annak mért intenzitását adják vissza képinformációként. Ezek a pixelek, és ezek számát szokták a gépeknél megapixelre átváltva megadni. Ebből a több millió érzékelőből néha egyik-másik tévesen fénynek érzékel egy aprócska elektromos impulzust - különösen nagyobb ISO-nál, mert ekkor leszállítottuk az érzékenységi küszöböt, és hosszú időknél, mert a lapka ezalatt melegedik - gondoljunk bele, több millió elektromos érzékelő helyezkedik el a körömnél alig nagyobb felületen - és ez is kiválthatja az érzékelő kisülését. Csak érdekességképp: a különböző színű érzékelők rács formában helyezkednek el a lapkán - mint mondjuk a TV képernyőn), érdekes módon a zöldből kb. kétszer annyi, mint a vörösből és a kékből.

Most készülnek az első olyan lapkák, ahol a különböző színek érzékelői nem egymás mellett, hanem egymás alatt 3 rétegben helyezkednek el - megtöbbszörözve ezzel egy-egy szín érzékelési pontjainak számát ugyanakkora felületen. Jelenleg 1 pont 1 színt érzékel (ezt egy szűrővel szűrik ki számára), ennek intenzitását méri egy 0-255 skálán. A két másik szín intenzitását a szomszédos pontok értékeiből kalkulálja, így lesz meg a 3 - RGB - színösszetevő az adott pontra. Ez 16,7 millió szín/árnyalat lehetőséget jelent.
A zaj színes (rgb) pontok formájában jelentkezik a képeken, különösen erős nagyításnál látszik jól. Léteznek ugyan programok a kiszűrésére, de ez egyrészt macera, másrészt élességvesztéssel jár. Célszerű tehát a zaj minimalizálására törekedni a felvételkor.

Fehéregyensúly

Egy új fogalommal kell megismerkedni a digitális fényképezés kapcsán - a fehéregyensúllyal (WB). Ha jól meggondoljuk, ez sem teljesen ismeretlen dolog, a filmes színes fényképezés korában is lehetett találkozni un. napfényfilmmel és műtermi filmmel, bár ezzel inkább a profi fotósok foglalkoztak csak, az átlagember kevésbé. Arról van szó, hogy az egyes fényviszonyoknál a fény színhőmérséklete eltérő. Gondoljunk csak a naplemente vöröses vagy a neoncső zöldes fényeire! Előbbi melegebb, mint a normál napfény, utóbbi hidegebb. (A színhőmérsékletet ugyanúgy Kelvinben mérjük, mint a hőt.) Ezt a szemünk egész jól megtanulta korrigálni, a fehéret mindkettőben fehérnek - gondoljuk. A fényképezőgép viszont a legátlagosabb fényviszonyokra - napfényre - számít. Ha ettől nagyon eltérő a fényképezett környezet színhőmérséklete, akkor a fényképen a színek eltolódnak valamelyik irányba. Ezért lesz a lámpafényben készült fotó sárgásbarna, és pompázik a vakuzott képen a barátnőnk szőke haja kékben.

1 - izzólámpánál készült fotó neonfényre állított fehéregyensúllyal - túl meleg, sárgás
2 - vakus kép izzóra állított fehéregyensúlynál - túl hideg, kékes
3 - vakus kép, vakura állított fehéregyensúly - megközelítőleg színhelyes

Ha a normál napos fényviszonyoktól eltérő körülmények között fotózunk, ezt tudomására kell hoznunk a fényképezőgépünknek. Erre szolgál a fehéregyensúly. Általában választhatunk napfény, felhők, izzólámpa, vaku fénye között, de van automata beállítás is - ekkor a gépre bízzuk, mit választ. Gépe válogatja, hogy ez utóbbi mennyire hiteles, van, amelyikkel szinte soha nem kell utánállítani, van, amelyiknél viszont nem célszerű az automatikus megoldásra támaszkodni. Mindenesetre ha úgy látjuk, hogy a képeink színei nem igazán hasonlítanak a valóságban látottakhoz, feltehetőleg a fehéregyensúly beállítás a ludas.
Ha teljesen biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor meg kell mutatnunk a gépünknek, milyen a fehér az adott körülmények között. Ehhez a ''custom'' (vagy valami hasonló) beállítást kell kiválasztani, majd egy fehér dolgot (akár papírlap) ''ál-fényképezünk'' le a gépkönyv leírása szerint eljárva. Ezután gépünk el/kikapcsolásig tudni fogja, hogy milyen is a fehér szín - ebben az adott fényben. Ehhez viszonyítva tudja megállapítani a többi dolog helyes színét is. Elsőre bonyolultnak tűnhet az eljárás, de ha gépünk nem kifejezetten színhelyes, érdemes megtanulni és megszokni a használatát.