Kedves fórumozók A hobbi témákat azért nyitottuk, hogy könnyebb legyen az ismerkedés, illetve a motorozáson kívül más témában is lehessen beszélgetni, ha van rá igény. Ha valamely téma felkeltette az érdeklődésed, vagy szeretnél benne írkálni ne fogd vissza magad, oszd meg velünk a véleményed, tudásod, és meglátod, hamarosan barátságok alakulnak majd ki.

Ha van ötleted, javaslatod újabb fórum nyitására, keresd meg valamelyik admint (Cobra, Ikarusz, Goos, Bundi) akik segíteni fognak Neked. Érezzétek jól magatokat ezen a fórumon is



A digitális fényképezőgépek elterjedésével ugrásszerűen megnőtt azok száma, akik fényképeken akarják megörökíteni élményeiket. A piacon az utóbbi időben százával jelennek meg az elérhető árú digitális kamerák, többen fotóznak ma, mint valaha. Azt is hozzá kell tennünk, hogy nagyon sokan elképzelés nélkül, a legalapvetőbb ismeretek nélkül kattintgatnak. Az eredmény sok ezernyi unalmas kép. Ehhez járul még az a tény, hogy a digitális gépeknél már „semmibe nem kerül” fotózni, nem kell filmet vennünk és előhívási költségeket, nagyítást, fizetnünk, gátlástalanul lőhetünk bármire, és ez a szabadság sok esetben igénytelenséghez vezet.

Megpróbáljuk Olvasóinkat megismertetni az alapvető fényképezési alapelvekkel, hogy jobb, kifejezőbb, mások számára is élvezhetőbb képeket készíthessenek. Előre bocsátjuk, hogy sorozatunk nem szakcikk, sokkal inkább tanácsok, alapismeretek tolmácsolása, melyeknek figyelembe vételével valószínűleg jobb képeket készíthetnek. Ezek az ismeretek egyben felkelthetik az Önök érdeklődését a komolyabb, mélyebb tartalmú fotózás iránt is. Nem fogunk nagyon a témák mélyére ásni, hiszen ez nem lehet feladata a Motorrevünek.

A fényképezés lényege a találó magyar nyelvben is kifejeződik: fény által leképezni… tárgyakat, személyeket, tájakat, eseményeket. A jó fénykép azonban több ennél az egyszerű meghatározásnál, hiszen a fotó nem csak a pillanatot örökíti meg, hanem egyfajta alkotás, amely jó esetben magában hordozza készítőjének személyiségét, látásmódját is.



In medias res – a dolgok közepébe vágva
A lehető legegyszerűbben fogalmazva egy fénykép készítése során egy lencserendszeren, valamint egy változtatható átmérőjű nyíláson keresztül meghatározott mennyiségű fényt juttatunk egy fényérzékeny anyagra, melyet az egyszerűség kedvéért hívjunk csak filmnek. A hangsúly a filmre jutó fény mennyiségén van.

A bejutó fény mennyiségét két módon szabályozhatjuk: egyrészt a fényt bebocsátó nyílás méretével, másrészt annak nyitva tartási idejével, amelyet a fényképezőgép zárszerkezete szabályoz.

Rekeszérték (blende, apertúra), exponálási idő
A fényt beeresztő nyílást apertúrának, blendének, vagy rekesznek hívjuk, a jele általában „A”, az Apertura szóból. Azt az időtartamot, amely alatt a fény a filmre jut, vagyis a zár nyitva tartási idejét exponálási időnek nevezzük, jele általában „T” az angol Time, vagy „S” a szintén angol Shot szóból származtatva.

Elektromosan működtetett rekesz szerkezet

A blende átmérőjének méretét a fotózásban számokkal jelölik, ezeket nevezik „egész” rekesz értékeknek: 1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16, 22.

Egyes gépeken ezeken felül megkülönböztetnek ún. fél blende értékeket is, de mi az előbbi felsorolásban csak az egész értékeket jelöltük. Minél kisebb a szám, annál nagyobb apertúrát, vagyis blendenyílást jelez, és minél nagyobb a szám, annál kisebb a fényt bebocsátó nyílás mérete.

Vigyázat, becsapós: minél kisebb a szám, annál nagyobb rekeszátmérőt jelent. Az objektívek rajzolata általában nem teljesen nyitott rekesznél a legszebb. Az ideális rajzolathoz nyissa ki teljesen és zárja vissza három értékkel (pl.: 2,8-ról 8-ra)

Minden egész blendeméret átmérője a kisebb szomszédjának a kétszerese, vagyis a nagyobb szomszédjának a fele. Tehát a 5.6-es rekesz kétszer akkora nyílást jelent, mint nagyobbik szomszédja, a 8-as blende, ugyanakkor feleakkorát, mint kisebb szomszédja, a 4-es blende.

Expozíciós idő
Mint már említettük, a nyílás nyitva tartási ideje a másik fontos tényező. A fényképezőgépekben egy lemezekből álló zárszerkezet szabályozza, hogy a fény mennyi ideig jusson a fényérzékeny anyagra. A zársebesség azt az időtartamot jelenti, ameddig a fény útjában álló zárszerkezet nyitva van. Minél nagyobb a zársebesség, annál rövidebb ideig van nyitva a zárszerkezet, és adott rekesz (apertúra, blende) érték mellett annál kevesebb fény jut a fényérzékeny anyagra. A zársebességet a fotózásban számokkal jelölik: ½, ¼, 1/8, 1/16, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500, 1/1000 másodpercek, magán a gépen azonban csak az egész számot tüntetik fel: 2, 4, 8, 16, 30, 60, 125, 250, 500, 1000. Az igényesebb és drágább gépek ennél gyorsabb és lassabb zársebességre is képesek. Itt is igaz - akár csak a rekeszértékeknél – és egyértelműen látszik is, hogy a szomszédos értékek egymás kétszeresei, illetve fele. Ez azt jelenti, hogy 250-es zársebesség esetén (1/250 sec) kétszer annyi fény jut a fényérzékeny anyagra, mint 500-as értéknél (1/500 sec).

Modern fényképezőgépek lemezes zárszerkezete

Alapesetben egy képet akkor exponáltunk jól – vagyis akkor kapott megfelelő mennyiségű fényt – ha olyannak látjuk, mint szabad szemmel. Ha a kép sötét részeiből eltűnik a struktúra, netán az egész kép tónusa szándékunk ellenére sötét lett, akkor túl rövid zársebességet, vagy túlságosan zárt blendét (nagy szám, kis nyílás) használtunk. Ha a kép világos részei kiégtek, az egész kép túlságosan világos, akkor túl nagy blendenyílást, vagy hosszú zársebességet alkalmaztunk.

Fényképezési módok a programválasztó tárcsán

Mint arról már említést tettünk, a fény mennyiségét két úton, két érték beállításával befolyásolhatjuk, és ezek egy aránypárt képviselnek, eredményük állandó mennyiségű fény. Ha megfelezzük - mondjuk 5.6-ről 8-ra szűkítjük a rekeszértéket (ne feledjük, a rekesznél minél kisebb a szám, annál nagyobb a nyílás és fordítva), akkor kétszer annyi fényre, ezzel fele akkora zársebességre (mondjuk 1/500 helyett 1/250 sec) lesz szükségünk a helyes expozícióhoz. Ez természetesen fordítva is igaz, kétszer akkora zársebesség (1/250 helyett 1/500 sec) esetén kétszer tágabb (8 helyett 5.6) rekeszt kell alkalmaznunk ugyanahhoz a megvilágításhoz. Még egyszerűbben fogalmazva: fele akkora nyíláshoz kétszer akkora időt, kétszer akkora nyíláshoz pedig fele akkora időt kell választanunk.

Mindez meglehetősen rémisztően hangzik első hallásra, de nem kell megijedni, a mai korszerű gépek elvégzik helyettünk ezeket a beállításokat. Sőt, a legolcsóbbak nem is képesek másra, mint csak automata üzemmódban dolgozni. Ezeknél a készülék fénymérő berendezése magától beállítja a rekeszértéket és a hozzá tartozó zársebességet.

Mozgások fotózásához válassza ki a zársebesség előválasztó üzemmódot (S, vagy T)! Használjon kis sebességet, ha elmosódott képet akar, válasszon nagy zársebességet, ha ki akarja merevíteni a képet!


f11, 1/100 sec, ISO 100


f2,8, 1/800 sec, ISO 320

Az egy fokkal igényesebb gépek kétféle félautomata üzemmóddal is rendelkeznek. Ezek a „rekeszelőválasztás” és a „zársebesség előválasztás” üzemmód. A rekeszelőválasztás üzemmódban (Av) a fotós állítja be a rekesz értékét, a gép automatikája pedig kiszámolja hozzá a helyes zársebességet. A zársebesség előválasztás üzemmódban (Tv vagy Sv) a fotós állítja be a zársebességet, és a gép számolja hozzá a megfelelő rekeszértéket.
A rekeszérték/zársebesség tehát egy arányt jelent: például az 5.6-os blende, 1/500 sec párosítás ugyanazt a világosságot eredményezi, mint a 8-1/250, 11-1/125, 16-1/60, vagy a 4-1/1000, 2.8-1/2000 párosítások.

A még igényesebb gépek felajánlják a teljesen manuális üzemmódot is (M), ekkor mind a rekeszértéket, mind pedig a zársebességet a fotós állítja be. A helyes expozíció megtalálásához vagy nagy rutin szükséges, vagy pedig használjuk a fényképezőgép keresőjében látható kijelzőt. Ha a fenti párosítások ugyanazt a megvilágítást eredményezik, akkor mi alapján válasszunk értékeket?

Önök joggal kérdezhetik: mire jó mindez? Miért nem elég nekem az automata üzemmód?
Válaszunk egyszerű: azért, mert más-más témákhoz más és más beállítások bizonyulnak jónak. A legtöbb esetben azt szeretnénk, ha képeink élesek lennének, de a leggyakrabban elkövetett hiba a képek életlensége. Ha feltételezzük, hogy gépünk autofókusza a képet élesre állította, akkor vagy a téma, vagy pedig maga a fotós mozdult meg az exponálás pillanatában. Az eredmény mindkét esetben életlen felvétel lesz.

A téma bemozdulása gyakori a mozgások, sportesemények, motorversenyek fotózásakor, ilyenkor hosszú exponálási idővel kizárt az éles felvétel készítésének lehetősége hiszen ilyenkor sokáig van nyitva a zár, és ez alatt mind a témának, mind a fotósnak van ideje bemozdulni.

Tehát egyes esetekben kívánatos lenne a lehető legrövidebb exponálási idő választása, hiszen így van a legnagyobb esélyünk arra, hogy csökkentsük a bemozdulás veszélyét. Más esetben esetleg éppen azt szeretnénk, hogy a vízesés romantikusan, selyemfátyolszerűen elmosódottan zuhogjon egy tájképünkön, miközben körülötte élesek a táj részletei.
A kívánt hatásokat a zársebesség helyes megválasztásával érhetjük el. A mozgásokat megfagyasztani, megfogni nagy zársebességű exponálással lehet. Ez általában 1/400-1/1000 sec exponálási idővel lehetséges. Mozgást ábrázoló témák esetében a téma és a háttere is „megfagy”.

A zársebesség variálásának lényege a zuhogó víz fotózásakor a legnyilvánvalóbb. Nagy sebességnél a víz üvegszerűen "megfagy", kis sebességnél romantikusan fátyolszerűvé válik


f29, 1/5 sec, ISO 100


f9, 1/250 sec, ISO 100

A nevezett vízesés fotózásakor a zuhogó víz „elmosása” a célunk, ekkor akár 1/16 sec (16) másodperces exponálási időre is lemehetünk, ekkor azonban mindenképpen támasszuk le gépünket, vagy használjunk háromlábú fotósállványt és időzítőt, hogy a gép ez exponáló gomb lenyomásától se mozdulhasson be. Az időzítő funkció szintén a legtöbb gépen megtalálható, működésekor az exponálógomb lenyomását követően általában 10 másodperc múlva következik be az exponálás.

Tippek:

* ha csak lehet, ne használjon „P” jelű programautomatikát
* mozgás fotózásakor használjon zársebesség előválasztás programot Tv, (egyes gépeken Sv), és nagy zársebességet (pl.: 1/500, 1/1000 sec)
* ha elmosódott mozgást akar, (pl. vízesés fotózása), akkor is használjon Tv programot, de kis zársebességet (1/10-1/60 sec) és késleltetett exponálást, lehetőség szerint fotóállványt

forrás:www.motorrevu.h

Rekesz és záridő

A fényképezéshez tehát alapvetően fény kell. Ahhoz, hogy az érzékelő észrevegye, hogy fényt kapott, megfelelő mennyiségű fény szükséges. Ha egy pontra ennél kevesebb érkezik a gépbe, az a pont fekete lesz. Ha az érzékelő észlelési tartományába esik a kapott fénymennyiség, akkor megméri, hogy mennyi, és eltárolja nekünk. Ha pedig több érkezik, mint amennyit fogadni képes, akkor megint csak nem kapunk értelmezhető képet, az a terület egységes fehér lesz. Olyasmi ez, mint mondjuk a fürdőszobamérleg. Ha egy pihét teszünk rá, nem mozdul meg tőle a mutató, átlagos súlyok (gyerek, felnőtt) alatt szépen elindul, viszont ha a Pa-dö-dö két énekes sztárja véletlenül egyszerre lépne a mérlegre, a mutató valószínűleg megakadna a skála szélén, és diszkréten ragaszkodna pl. a 120kg-hoz, hiába vennének magukhoz a hölgyek akár még két degeszre tömött bőröndöt is. Ha kevés a fény egy adott részen, az fotós nyelven bebukik, ha pedig túl sok, azt hívjuk kiégésnek.
Ha a kép egészén kevesebb a fény, mint kellene, akkor alulexponált képet kapunk, - ez sötétes, a színek nem élnek rajta, a fehérek szürkék, bizonyos részek esetleg be is buktak. Ha összességében sok a fény (túlexponált kép), akkor épp az ellenkezőjét látjuk - a színek fakók, olyan is fehérnek látszik, ami nem is az, helyenként ki is égett a kép.
A gépbe jutó fény mennyiségét két dologgal szabályozhatjuk: a nyílás méretével, ahol bejut a fény, és azzal az idővel, amíg átengedjük rajta (megvilágítási idő). Nézzük először az elsőt.
A bejutó fénysugarak mennyiségének szabályozására a rekesz (blende) szolgál. Értékei hagyományosan: 2,8 4 5,6, 8,11,16, 22 , de lehetnek ettől eltérőek, és alacsonyabbak, magasabbak is, ezt géptípusa és objektívje válogatja. Minél nagyobb a szám, annál szűkebb a rés. Verőfényes napsütésben tehát magasabb számokkal dolgozhatunk (8, 11), borús időben szabad téren általában 5,6 körüli értékkel, sötétes helyiségekben viszont az a jó, minél kisebbre tudjuk állítani a számot (2,8 vagy az alatt), vagyis tágabbra a rekeszt.
Ez azonban még egy fizikai jelenséget von maga után: minél szűkebb résen jut be a fény, annál élesebb lesz a kapott kép. Viszont vigyázat, így könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a sok színes-éles dolog között elveszik a lényeg a képen! Tehát ha teljesen éles kép elérése a cél (pl. tájképek), ajánlatos minél szűkebb rekeszt használni.
Viszont a fotós ki is tudja emelni a témát a környezetéből, ha úgy fényképezi, hogy csak a lényeges dolgok élesek teljesen, a környezet többi eleme jótékony homályba borul. Ha ez a célunk, akkor próbáljuk minél kisebb értékre állítani a blendét. Ilyenkor lecsökken annak a sávnak a vastagsága, amit teljesen élesen tudunk lefényképezni (mélységélesség, DOF), és az ezen kívül eső részek fokozatosan egyre életlenebbek lesznek. Így lehet pl. egy személyt kiemelni a környezetéből, vagy egy virágot a többi közül, stb.

1 - tág rekesz (=4) - a háttér elmosott, a téma kiemelkedik
2 - szűkebb rekesz (=14) - a háttér élesebb
3 - szűk rekesz (=32) - a háttérben is minden éles, ez legtöbbször kuszaságot eredményez
Mint látjuk, a rekeszérték több dologra is hatással van, és nem mindig esnek egybe a kívánalmaink a lehetőségekkel. Mit tegyünk, ha pl. sötét belső térben szeretnénk tűéles fotót kapni? Az egyikhez szűk blende kellene, a másik miatt azonban minél tágabb.
A gépbe jutó fény mennyiségének szabályozására van egy másik eszközünk, a megvilágítási idő. Ha ezt növeljük, akkor szűk blendével is megkaphatja az érzékelő a szükséges fénymennyiséget, csak hosszabb idő alatt. A megvilágítási időt általában a másodperc törtrészében mérjük: 1/1000 1/500 1/250 1/125 1/60 1/10 - de elmehet akár több másodpercig is, sőt a gépek egy része rendelkezik B idővel, amikor mi nyitjuk és zárjuk a fény útját. (Az exponáló gomb első megnyomására elhúzódik a redőny, és nyitva marad a következő megnyomásig.) A digitális gépek az expozíciós időt általában egész számmal írják, csak a per jel alatti számokkal (1000, 500, 250, ...10... ) Ha 1 másodperc vagy annál hosszabb az idő, akkor azt '' jellel jelölik: 1'' = 1 másodperc, 1.3'' = 1 egész egyharmad másodperc, stb.
A záridő növelése azonban kockázattal is jár: az exponálás ideje alatt elmozdulhat mind a gépünk, mind az alanyunk. Ezt néhány helyzetben ügyesen ki is használhatjuk, pl. érzékeltethetjük a mozgást a képen, de legtöbbször sajnos kárunkra válik.

1 - vízcseppek ''kifagyasztása'' rövid záridővel (1/1250mp)
2 - hosszú záridőnél (1/20mp) a cseppek elmosódnak, a vízcseppek helyett a vízsugarak látszanak
A megvilágítási idő és a blende tehát egymást bizonyos mértékben képes kompenzálni - egészen pontosan ha 1-2-3 osztásnyit szűkítünk a blendén (szám növelése), akkor 1-2-3 osztásnyit kell növelnünk a megvilágítási időn ugyanahhoz a fénymennyiséghez. Tehát ha mondjuk 4-es blendével 1/250-del kapunk helyesen exponált képet, akkor 5,6-ra szűkítve a blendét már csak 1/125 megvilágítási idővel tudjuk ugyanazt az expozíciót elérni. Azt, hogy a lehetséges kombinációk közül mikor melyiket használjuk, a fotós dönti el - attól függően, hogy mi a célja a fotóval. (Mármint ha alkalmas a gépünk kézi vezérlésre, mert a legkisebb kompakt gépek egy része csak automata üzemmódban tud működni.)

A megvilágítási automatika


A gépek legtöbbjén választani lehet, hogy milyen mértékben akar a fotós beleszólni az exponálás folyamatába és mennyire bízza a gépére azt. Automata üzemmódban teljes egészében a gép veszi át a vezérlést, mind a rekesznyílást, mind a megvilágítási időt maga állapítja meg a mérései alapján, sőt ha úgy véli, szükség van rá, a vakut is elvillantja. Ilyenkor általában nem lehet módosítani sem az ISO-t (fényérzékenység), sem a fehéregyensúlyt, és gyakran a fájlméret sem (nem lehet pl. raw formátumban fényképezni).

Az automata üzemmód speciális fajtái a motívumprogramok. A különböző helyzetek és fényviszonyok eltérő expozíciós megoldásokat igényelnek. A motívumprogramok a leggyakoribb helyzeteknek megfelelően korrigálják kissé az automatika működését. Ezek a különféle kis figurák a programtárcsánkon - holdacska, portré, sportoló, stb. Láttuk az előbb, hogy a ugyanannyi fénymennyiség eléréséhez általában több blende/idő kombinációval is eljuthatunk. Nem mindig mindegy azonban, mikor melyiket választjuk. Tételezzük fel például, hogy egy sporteseményt akarunk fényképezni. Mivel a sportban általában gyorsan zajlanak az események, lényeges, hogy gyorsan exponáljunk, különben a gyorsan mozgó sportoló csak egy elmosódott maszat lesz a képen. Ilyenkor ha növelni kell a fény mennyiségét, célszerű a blendét nyitni inkább, hogy lehető legrövidebb záridőt használhassuk. A sportolót ábrázoló motívumprogram ilyen elgondolásból választja meg a paramétereket.

A portré beállítás kisebb mélységélességet próbál beállítani, hogy kicsit kiemelje a modellt a háttérből, míg a tájkép minél nagyobbat, hogy az egész táj éles legyen. Az éjszaka vaku nélkül megpróbálja a megfelelően hosszú záridő (általában több másodperc! - állvány kell!) segítségével kiexponálni az éjszakai felvételt, a fehéregyensúlyt izzólámpák fényét feltételezve kék irányba tolja. A hó program kicsit túlexponálja a felvételt, tudva, hogy a nagy hófelület fehérsége becsapja a fénymérőt. A különböző gyártmányok különböző egyéb motívumprogramokat (is) használhatnak.

A programautomatika - jelölése általában P - még mindig automatikusan választja meg a rekeszértéket és a megvilágítási időt, de több beleszólást enged a kép készítésébe: pl. használhatok expozíciókorrekciót, eldönthetem, használok-e vakut, állíthatom az ISO-t és a fehéregyensúlyt.
A blendeelőválasztás - jele általában A (aperture) - a blende kiválasztását a fotósra bízza, míg a záridő kiválasztását a beállított blende alapján végzi. Természetesen minden más paraméter felett a fotós rendelkezik. Mivel a mélységélesség fontos lényegkiemelő eszköz lehet, a fotós nem szívesen engedi ki a kezéből. Ha a választott rekeszhez a gép nem talál megfelelő záridőt (nagyobb vagy kisebb kellene, mint amire képes), azt valamilyen módon - általában az expozíciós érték villogásával - jelzi.

Az időelőválasztás - jele általában T (time) - pont ennek fordítottja, az idő kiválasztását bízza a fotósra és a blendét állítja hozzá automatikusan. Akkor használjuk, ha a képen valamiért a záridő a lényeges faktor (pl. el akarunk mosni egy vízesést, ehhez viszonylag hosszú záridő szükséges). Ha a választott időhöz a gép nem talál megfelelő rekeszértéket (nagyobb vagy kisebb kellene, mint amire képes), azt az előzőhöz hasonlóan, villogással jelzi.
A teljes kézi módban - jele általában M (manual) - minden beállítás a fotósra van bízva. Akkor célszerű használni, ha pl. tudatosan el akarunk térni a szabályos expozíciótól (ezt az automatika nem hagyná).

Fénymérés, expozíció korrekció

A mai fényképezőgépekben már mindegyikben működik valamilyen fénymérő. Ez képes megmérni a célba vett tárgyról és valamilyen mértékben a környezetéről visszaverődő fényt, ez alapján segítséget nyújtani a helyes expozíció meghatározásában. A régi gépekben ez gyakran nem volt meg, vagy megsaccolta az ember a szükséges beállításokat (szerencsére a film jobban el is tűrte a tévedéseket), vagy kézi fénymérőt használt.


A fénymérésre több módszer van, leggyakrabban a középre súlyozottat használjuk. Ez azt jelenti, hogy a képmező több pontján történik fénymérés, majd a középen lévő tárgy(ak)ról mért értéket nagyobb, a széleken lévőket egyre kisebb súllyal veszi figyelembe a rendszer az átlag számításakor. Általában - kiegyenlített fényviszonyoknál - ez be is válik. A gép feltételezi, hogy átlagos középszürke dologra mértük a fényt, ehhez képest felkészül a tónusskála fogadására a fehértől a feketéig. (Vannak egyéb módszerek is: a mátrix, a kiértékelő, stb, de a középre súlyozott a leggyakrabban használt.)
Mi történik azonban, ha pl. téli havas tájat akarunk fotózni? A visszaverődő fény sok, a hó rengeteget ver vissza. Gépünk a fénymérés - és a középszürke feltételezése - alapján úgy fogja találni, hogy itt bőséggel van fény, ha a ''szürke'' ilyen jól megvilágított, tehát lejjebb veszi a megvilágítási időt. Ez azonban nem elegendő, mivel sötét valójában nincs is a havas tájban egy normál képhez viszonyítva. Így a fotónk alulexponált lesz, mivel a picit szürkébb, enyhén árnyékos hóból akar feketét csinálni a teljes skálához. Ilyen esetben célszerű +1/3 , +2/3 fé (fényérték) expozíciókorrekciót alkalmazni.
Ugyanerre szükség lehet pl. napos homokos tengerparton, ami hasonlóan több fényt ver vissza a szokásosnál. Régi fotós szlogen, de igaz: fényt a fénynek. Hasonló lehet a helyzet sötét helyszínek esetén, csak fordított előjellel - ekkor negatív expókorrekcióval tudjuk befolyásolni képünk alapexponáltságát.

Más a helyzet erősen sarkított fényviszonyok között. Képzeljük el például, hogy valaki belép egy napsütötte udvarról egy ház ajtaján. Ha ebben a pozícióban le akarjuk fényképezni, komoly nehézségekbe ütközünk. Ha az alakra mérünk fényt, mivel az sötét, nagy fénymennyiséget fog megállapítani a gépünk. Viszont ilyen mennyiség mellett a napsütötte udvarról túl sok fény érkezik, a képnek a napos része túl fehér lesz, ki fog égni. Ha az udvarra végezzük a fénymérést, akkor a kinti részek megjelennek a fotón, viszont az alakhoz ez a megvilágítási idő kevés, az sötét marad, bebukik, csak egy fekete sziluett lesz a képen. Ez a helyzet a fényképezőgép számára megoldhatatlan, a jó felvételhez a megvilágításon kell változtatnunk - pl. vakuval megvilágítjuk az alakot is (derítő vakuzás), vagy egy világos lappal visszaverünk némi fényt az alakra. Ugyanígy tudjuk megoldani pl., ha egy szobor túl sötét, vagy barátnőnk arca a kalap alatt, stb.
Hasonló eset szereplője lehet egy épület is, ha erős a fény és az épület viszont árnyékos. Ha az épületre mérünk fényt, eltűnnek az égről a felhők, ha pedig az égre, akkor az épület részletei vesznek sötétbe. Egy jó nagy házat levakuzni is hiába, mert a vaku fénye aligha fogja bevilágítani. Ilyen feladat már bonyolultabb megoldást igényel, multiexpóra és/vagy valamilyen HDR technikára van szükség a helyes képhez.

1 - fénymérés az épületre, az ég szinte teljesen kiégett
2 - fénymérés az égre, az égen vannak részletek, de az épület szinte csak sziluett
3 - HDR-rel enyhén javult a kép
De ha lehetőségünk szerint körültekintően választjuk meg a fotó készítésének idejét - pl. nem déli erős napfényben, hanem kora reggel vagy késő délután készítünk felvételt, amikor már laposak a fények, vagy egyszerűen csak más szögből jönnek a nap sugarai, esetleg egy kis felhőcske fogja vissza kicsit a napfény erejét, máris jó esélyeink vannak hangulatos és helyesen kiexponált fotó készítésére. A fentiekből következik, hogy ha pl. a naplemente gyönyörű színeinek megörökítése a célunk, akkor célszerű egy kis negatív expókorrekciót alkalmazni, és a pirosban pompázó ég világosabb részeire mérnünk fényt. Ha az előtérben is van valami - pl. egy benyúló ág, virág - akkor az sziluettként fog megjelenni.

1 - naplemente házakra mért fénnyel, expókorrekció nélkül
2 - ugyanez égre mérve, expókorrekcióval
3 - az előtérben lévő dolgok szép sziluettet rajzolnak a képre
Egy kis vakus derítéssel ezek részleteit is elővarázsolhatjuk azonban, ha ez a célunk. (Gyengén rávakuzunk.)

neked milyen tipusú a géped?..milyet ajánlasz?..no persze nem prémium árban

Fuji FinePix 6500fd a jelenlegi fényképezőgépünk!

A váz méretei és a régi erényeket új kényelemmel ötvöző formái már előrevetítik a változást. Sokkal robosztusabb, a belépő kategóriás DSLR fényképezőgépeket nem csak kinézetében, de fogásában is jobban idéző vázat vehetünk a kezünkbe. A felbontás megint csak módjával nőtt, és míg sok gyártó a 10 megapixelt kapirgálja (S9500-as modelljével maga Fujifim is), addig ez a gép megmarad a szolid, racionális 6,3 megapixelnél, amely 4:3-os oldalaránynál 2848 x 2136, 3:2-nál 3024 x 2016 pixelt jelent. Az érzékelő a Fujifilm házi fejlesztésű és úgy látszik bevált Super CCD-je, bár annak legújabb VI. generációs HR modellje. Az új érzékelő mellé új feldolgozó processzor is társul Real Photo II. néven.

A típus elsőre rejtélyes "fd" jelölése a gyártónál most bevezetett Face Detection (Arcfelismerő) technológiát takarja. Egyéb fejlesztők már viszonylag hosszabb ideje használják ezt a szolgáltatást kompakt fényképezőgépeikben, a Fujifilm viszont egy gyorsabb, szoftveres helyett hardver-alapú arcfelismerő rendszert kínál. A lényege, hogy a rendszer az emberi szemeket és szájat beazonosítva, arcokat keres a képen, majd ezekre állít élességet és az expozíciós beállításokat is ennek megfelelően határozza meg. Mindezt 0,04 másodpercen belül. A rendszer képes követni is a helyéről elmozduló arcot, például egy sétáló ember esetében. A Fujifilm FinaPix S6500fd ezen kívül olyan intelligens vakuzást kínál, amely az elő és a háttér fényviszonyait is figyelembe véve törekszik természeteshez közeli megvilágításra. Továbbfejlesztették a Natural Light módot is, így egy gombnyomással két kép készülhet. Egy a természetes fényviszonyok között, egy pedig vakufényben.

A sorozat valódi megújulását jelzi az áttervezett objektív. A korábbi 38-380mm-nek megfelelő gyújtótávolság helyett a FinePix S6500fd 28-300mm között dolgozik, ami véleményem szerint sokkal ésszerűbb tartomány. Több lehetőséget kínál a belső térben való fényképezésre, mint az kissé szűkös 38mm-nek megfelelő látószög. Az objektív végállása ugyan "csak" 300mm és nem 380mm (ekvivalens), de használhatóságban így is a nagyobb látószög felé billen a mérleg. Emellett az objektív fényereje mutat felemás fejlődést. Nagylátószögnél a jobb, F2,8-as kezdő fényerő örvendetes, a tele tartomány F4,9-e viszont a korábbi F3,5-höz viszonyítva visszalépés. Persze ebben közrejátszik az is, hogy nagyobb érzékelőmérethez nehéz jobb fényerejű objektívet konstruálni ilyen átfogással, ráadásul a méreteinek jelentősebb növelése nélkül.

Az érzékenység ISO 3200-ig húzható, aminek a reklámértékén túl nem sok értelmét látom, hiszen az előd ISO 1600-a sem volt piskótatészta. Kapunk itt ugyan egy Picture Stabilization módot, ami a korábbi Anti Blur mód új köntösben. Ebben az esetben jól jöhet az egyel magasabb érzékenység, hiszen nincs másról szó, mint a záridő lehető legrövidebb értéken tartásáról, például az érzékenység drasztikus emelésével.

A Fujifilm FinePix S6500fd Super Macro módja akár 1 cm-es közelpontot is megenged, ami tekintélyes makronagyításra ad lehetőséget. A buktatóira később még visszatérünk. Szintén jelentős újítás, a 1,8" képátlóról 2,5"-re nőtt LCD monitor, amelynek felbontása is megduplázódott. Némi változás tapasztalható a sorozatfényképezés terén is, mégpedig a nagyobb felbontás ellenére pozitív irányban, igaz a maximális 2 kép/mp sebesség helyett a 2,2 kép/mp nem akkora előrelépés. Nagyobb viszont a hosszú sorozat korlátlan teljesítménye.

Egy két békát kell csak lenyelnünk az elődhöz képest. A FinePix S6500fd-ben ugyan már belső memóriát is találni, de mindössze 10 MB-ot, az elődhöz járó, és persze szintén nem sok hasznot érő, 16 MB-os xD kártyát itt kispórolták. A gyártó mérései szerint (CIPA szabvány) a S5600-os előddel és 4 db feltöltött 2500mAh-es akkuval, kb 540 fotó készíthető, ha végig az EVF keresőt használjuk. A FinePix S6500fd esetében már csak 400 képet mértek ilyen körülmények között.

És most a saját tapasztalat!
Először is az ára: én három éve kaptam a családomtól az akkori ára 80.000 ezer forint volt. Jelenleg 68.000 ezer forintért láttam az interneten, de nem lehet már ilyen típust vásárolni! Különösebben nem mennék bele a technikai részletekbe, csak annyi, hogy ha valaki birtokában van alapvető fényképezési ismeretekkel, akkor ez a típusú gép tökéletes eszköz lehet arra, hogy csodálatos fotókat készítsünk családi és egyéb események alkalmával. Ami rendkívüli ebben a fényképezőben, hogy az objektív nem elektromos működtetésű, így a négy darab ceruza akkumulátor használhatósága igen kitolódik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy akár egy kb 7 napos nyaralást is fotózhatunk vele egy garnitúra akkumulátorral. Természetesen ebben az esetben nem sokat használom a gép beépített vakuját!
A videofelvétel funkciója is alkalmas rövidfilmek készítésére példa erre a korábbi motoros rendezvényeken készült felvételek.