Tulajdonképpen az út hátralévő részéről sokat írni nem lehet, élveztem az utat ameddig lehetett, talán még annyit, hogy láttam "elektromos" teheneket!



Bár a nagyfeszültség rendesen pattogott felettük, ez láthatóan nem zavarta az asszonyságokat, kényelmesen legelésztek, pihentek, kérődztek.

Nagykőrös után mondhattam el magamról, hogy százas vagyok!




Bár akkor este itthon azt mondtam magamnak, hogy nem vagyok százas!

Így utólag jó kis buli volt, ami gondom akadt azt magamnak köszönhettem. Egy társsal, társasággal biztosan jobb és élvezetesebb lett volna ez a kis túra, de bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet egy százas mondjuk a Börzsönyben

Lesz-e folytatás? Biztosan, rápihenek és ha valaki százas akar lenni csak szóljon és már indulhatunk is

ui.: Ha megtisztelsz és elolvasod e kis szösszenetet, lapozz vissza a Százas vagyok? címig. Köszi

Gratula Andris! Étlen a nagyvilágban az azért nem semmi! A fiammal szoktunk rendszeresen 15-18 km tekerni, de utána mindig megerősödik a gondolat, hogy a motor az motor!

Ügyi vagy Bandi!

Köszönöm a gratulációkat!

Csak gratulálni tudok én is. Csak az tudja milyen 100 kilómétert menni biciklivel, aki már átélte. Szép volt Bundi. Ezek után, ha kipihented magad, itt a Börzsönyben van lehetőség tovább fejleszteni az izmokat. 122 km, Vác-Vác a Börzsönyt megkerülve. Jó kis hegyi szakaszok vannak. Szívesen megyek együtt Veled. A Balcsit idén is sajnos kihagyom.
Minden jót.