Örségi túra

Sziasztok, Motorozást szerető Klubtársak!

A 2011. augusztus 19—21-e közötti Őrség-túráról írnék pár sort. (Judit azt mondta, hogy a rövid lecke, a jó lecke, így ehhez tartom magam.)

Első nap: A „déli csapat” izgalmakkal teli indult pénteken kora délelőtt (3 motorral 6 fő, 1 autó pedig 2 fővel kísért minket). Solton csatlakozott két új motoros barátunk, Balogh „Mosolygós” Laci és felesége, Timi Soltvadkertről. Amiért ez külön érdekes, mert Timi megunta a hátsó ülést, és friss jogsisként vállalta ezt a hosszú túrát. Elismerésem.

Székesfehérváron találkoztunk az „északi csapattal” (3 motor 6 fő), akikkel megnéztük a Bory-várat. Csakis a mi kedvünkért rendeztek kirakodóvásárt és programokat, csak sajna nem értünk rá. Bár a Helló Kitty-s lufik………..! Hát, igen, azokért fájt a szívünk.

Ezután csatlakozott hozzánk Sir Biczó és kedvese, Lady Nelly, aki szintén megunta a hátsó ülést, és vasat kapott a lába közé! (Jól áll neki!)

Zalaszentmihályról kijövet a természet megmutatta az erejét… Olyan szélviharban és záporban volt részünk, amilyet csak filmen lát az ember! Eláztunk, de idézek klubtársamtól: „nem vagyunk cukorból”.

Megkésve, de nem elkésve érkeztünk Csödére (kétszer is), a szállásra, ami kifogástalan volt, a látvány pedig eszméletlen. A vihar ott is lecsapott, így eleinte nem volt se áram, se víz. A fogadóban, ahol vacsiztunk, káosz fogadott, de mi nem szomorodtunk el, családias hangulatban megoldottuk a helyzetet és Grespik László családjának és gyermekeinek meglepetéseit. Miután sokan beszálltunk felszolgálónak, megérkeztek az italok, és hála Adorján Lacinak, aki bevállalta a szakács szerepét, nagyon finom flekkent vacsoráztunk.

Második nap: Reggel bőséges svédasztalos reggeli, majd indulás és örömmotorozás. Élveztük a kanyarokat, az erdőt, a friss levegőt, az együttmotorozást. Tudni kell, hogy a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek ide, innen a táj neve: Őrség. Az egykori őrállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki házcsoportjaikat, melyek a szereket alkotják.

Pankaszon megnéztünk egy szoknyás haranglábat (helyi jellegzetes építkezés) és a kovácsműhelyt, illetve csak a helyét, mert széthordták.

Őriszentpéterre érkezve kis kavarodás után megtaláltuk az Árpád-korabeli templomot. Megjegyezni kívánom, hogy az idegenvezető és az általam ismertetett néprajzi-tudományos ismertterjesztő előadás homlokegyenest más volt, de az enyém a frankó és a tudományos!

Közben megérkezett Adorján Liza is, így újabb taggal és motorral bővült a csapat.

Szalafő-Pityeszeren belecsöppentünk a múltba: füstöskonyhás ház, kirakodóvásár, csipkék, íjászkodás, gombászás, solymászkodás. Megtudtuk (és láttuk is), hogy milyen gomba van a kínai édes-savanyú-csípős levesben. Egy összetevő így kipipálva. (A többi továbbra is rejtély. Talán cirke. Vagy kuta.) Remek volt a hangulata az egésznek. Persze dödöllét senki nem evett, mert azt vártuk vacsorára.

Erdei utakon kalandosan érkeztünk Apátistvánfalvára, ahol betekinthettünk a határőrség múltjába! Többen is nosztalgiáztunk. Újra megerősíteném, hogy a kerítésen beugráló lányokról és az ellenkező irányba kirepülő sörösüvegekről szóló történetek csak mítoszok.

Szentgotthárdon eldugott, de színvonalas helyen ebédeltünk, majd a határt átlépve Ausztriában, Riegersburgban megnéztük a várat, a boszikiállítást és a vérnyulakat. A felvonón néhányan féltek, ezért gyalog (vagy seprűvel) jöttek le ebből a gyönyörű várból, ami páratlan szépségével, hangulatával tényleg az egyik legszebb helyszíne volt a túránknak. Innen újra Csöde, és jött a jól megérdemelt lazítás. Este vacsoraadónkkal kisebb dödölle-vitába keveredtünk (mivel dödölle nem volt), de azért most is jóllaktunk. Éjszakába nyúló beszélgetés vette kezdetét a szálláshelyen, aminek egy részét Maci alfában hallgatta végig, csakis azért, hogy minél mélyebben bevésődjön a lényeg.

Harmadik nap: Magyarszombatfa: fazekasműhely-látogatás (Kawics végre megkapta a köcsögöt!). Az aranyárban mért sajtkóstolás igazán izgalmas és türelmet igénylő volt! Innen Velemérre mentünk, ahol megint egy Árpád-korabeli templomot néztünk meg (összesen 7 van az országban), amit a fények templomának is neveznek. Gyönyörű volt!

Kisebb pihenőkkel, fáradtan, de élményekkel teli értünk haza. Bár azóta is sokszor gondolunk a dödöllére, azért nagyon örülünk, hogy megszervezhettük ezt a kirándulást, és reméljük, hogy tényleg jól éreztétek magatokat.

Végül a kirándulás legjobb beszólásai:

Klubtagok: „Ezután hogyan járuljunk Sir Biczó elé?”

Lady Nelly: „Csakis térden állva…”

Gabi a 3. napon: „Lajos, amit napközben elérsz nálam, azt este mindig elrontod…”