Motoros zarándoklat Lengyelország Czestochowa

Klubunk néhány tagja 2010. április 16-19. között motoros zarándokúton vett részt, melynek úti célja a lengyelországi Czestochowaban található Jasna Góra pálos kolostor.

A Jasna Góra-i pálos kolostor (magyarul Fényes Hegy, latinul Clarus Mons) Lengyelország legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelye, Czestochowa városban, a Warta folyónál található. Az épületegyüttes részben gótikus, részben barokk stílusú. A kolostor a lengyel vallási és nemzeti szabadság szimbóluma. Itt található Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a Czestochowai Fekete Madonna ikon, amely az 1382-es alapítás körül került a kolostorba.

Eredete:

A kolostort Nagy Lajos király alapította, majd Opolei Ulászló herceg adományozta a Magyar Pálos Rendnek a 293 méter magas hegyet. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen).

Csodák:

A kolostor évszázadok óta zarándokhely, Szűz Mária jelenlétének és a Mária-ikonnak számos csodát tulajdonítanak. Ezek közül a leghíresebb az 1655-ös svéd invázióhoz  kötődik.

A Müller tábornok vezette 3000 fős protestáns sereg 1655. november 18-án érkezett a falak alá. Augustyn Kordecki perjel a szent hely védelme mellett döntött, 170 katonával, 20 nemessel és 70 szerzetestársával. A 40 napos ostrom, amelyet a lengyelek vallásos érzelmeik megsértésének tekintettek, sikertelenül végződött, és jelentősen hozzájárult a háború menetének megfordulásához. A lengyelek a győzelmet nem annyira a maroknyi védősereg vagy a falak erejének tulajdonították, hanem a Szűzanya oltalmának és közbenjárásának.

Hálából II. János Kázmér lengyel király (Jan Kazimierz) 1656. április 01-én a lwówi székesegyházban ünnepélyes fogadalom keretében felajánlotta országát a Szent Szűznek, és egész birodalma Patrónájává és Királynőjévé választotta őt.

A zarándokútról bővebben

Az indulás napján 12.00 órakor találkoztunk  - Nyúl69, Wing1100, Cobra és társaik Bejuka, Lujza és Timi  - Solton, ahonnan már együtt indultunk el a következő találkozási pontra a mosonmagyaróvári OMV benzinkútra (ezen a helyen majdnem mindenki tankolt), ahol csatlakoztunk a túra szervezőjéhez  Ikaruszhoz és Nellyhez. Óvárról már együtt gurultunk az 50 km-re lévő Pozsonyba, ahol az első éjszakánkat töltöttük. A szálláshelyre érkezésünk előtti percekben az "égiek" megmutatták nekünk, hogy milyen az amikor elázik egy motoros! Persze ez nekünk egyáltalán nem "számított", így a bejelentkezést követően máris városnézésre indultunk. Egy rövid belvárosi vásárlást követően a helyi POLUS CITY CENTER-ben kötöttünk ki. A nap csúcsa az óriáspalacsinta volt, amelynek egyikünk sem tudott ellenállni.

Szombat reggel  fél 9-kor már a motoron ültünk, mivel tudtuk, hogy hosszú út vár ránk.(440 km)Alig tettünk meg néhány kilométert az autópályán, amikor Ikarusz jelezte, hogy inkább gyalog folytatja az utat. Természetesen próbáltuk meggyőzni, hogy a hátralévő 434km-t nem gyalog kell megtennie ahhoz, hogy a zarándoklat feltételeit teljesítse.Végül kiderült, hogy ő egy pénztárca - és környezetkímélő lehetőséget szeretne kihasználni azzal, hogy női meghajtással működteti a motorját.

Az elkerülhetetlen tankolást követően  a nap további részében húztuk a gázt egészen a cseh-lengyel határig. Ebben a városban elnéztünk egy jobbos kereszteződést és balra fordultunk. Bízva jó szerencsénkben folytattuk az utat, bár utólag sem tudjuk,hogy hol jártunk s mit láttunk.

Utunkat megszakítva kis kitérőt tettünk Katowice belvárosába, ahol pénzt váltottunk és megebédeltünk.

Kb. 18.00 -ra értünk Czestochowába, ahol Bátor Botond a Pálos rend  tartományfőnöke fogadott bennünket, elfoglaltuk szobáinkat és  levonultunk vacsorázni. Étkezés közben arra lettünk figyelmesek, hogy az ablak alatt valaki nagyon fütyörészik. Adorján Laci rögtön  tudta, hogy így csak egy Nyúl fütyülhet,s  lám igaza lett! Kiderült, hogy  társunk épületbe való bejutását egy számzár akadályozta meg , melynek kódját Nyuszi x helyett kereszt alakban memorizálta és így kívül rekedt. A mi Nyulunk gyorsan feltalálta magát, mert kis kavicsokat dobált az ablakba, de olyan zseniálisan, hogy a kődarab éppen a két szeme közt landolt, veszélyeztetve szeme világát.

Botond atya felhívta a figyelmünket arra, hogy a magyaroknak szóló mise 19.20-kor kezdődik, így igyekeztünk a templomba, hogy mi is részesei lehessünk ennek a nem mindennapi eseménynek.

A kegyhelyre belépve megértettük és megéreztük azt, hogy ezt a szent helyet miért látogatja meg évente 4 millió ember. A mise végén a jelenlévő magyarokkal elénekeltük nemzetünk Himnuszát, tisztelegve elődeink előtt.

A nap végén egy közeli kávézóban értékeltük az eseményeket, majd nyugovóra tértünk.

Vasárnap reggel egy gyönyörű verőfényes napra ébredtünk. Reggeli után már 8.00-kor felvonultunk a motorokkal a Jasna Góra hegyére, majd Bátor Botond vezetésével kétórás történelmi sétát tettünk, melynek során megismerkedhettünk a kegyhely több évszázados múltjával.

A nap fő eseménye a délben kezdődő szentmise volt, melyen közel 30ezer motoros vett részt. A lengyel és magyar nyelven celebrált mise alatt  a jelenlévő tömeg egy emberként imádkozott a maga nyelvén, majd a  Pálos rend képviselői megáldották a motorokat. Átéreztük az összetartozás megható érzését és talán mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy miért is vagyunk itt. Mindenki elcsendesedett...

Hosszú út várt ránk, így 14.00 -kor útra keltünk és elindultunk vissza Pozsonyba. Útközben egy Country vendéglőben megkóstoltuk a lengyel ízeket egy leves elfogyasztásával. Pozsony éjszakai fényeiben gyönyörködve 21.30-ra érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Ekkor már mindenki nagyon fáradt volt a hosszú motorozás után, így gyorsan elaludtunk.

Másnap (hétfőn) reggeli sétát tettünk a belvárosban, felfedezve a város apró szépségeit. Jókedvünket csak fokozta amikor egy félbetépett fénykép esett a fejünkre, amely egy férfit ábrázolt gondosan letépve a mellette álló "oldalbordáját" jelezve azt, hogy így jár aki nem fogad szót asszonyának!

Végül elindultunk gyors tempóban hazafelé, hiszen tudtuk, hogy a távollét egyik legszebb pillanata a szerencsés  hazatérés.

Köszönjük Ikarusz és Nelly!