Magyar motorkerékpárok




"A Maróti Könyvkiadó gondozásában, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával készült el ez a szép kivitelezésű, a magyar motoros múlt minden fontos történését bemutató könyv.

A könyvben a teljes hazai motorkerékpár-palettát megtalálja az olvasó, a századelő első próbálkozásaitól a hazai gyártás 1975-ben történt, szomorú befejezéséig. A könyv szerkesztésénél figyelemmel voltunk arra, hogy a motorkerékpár nemcsak egy a számos ipari termék közül, hanem egyrészt sokak mindennapi közlekedési eszköze, másrészt a technika és az ember megmérettetésének tárgya a versenypályákon, vagy csak egyszerűen a szabadidő eltöltésének kellemes és igényes segítője.

Könyvünket nemcsak a motorok „megszállottjainak”, hanem mindazoknak is jó szívvel ajánljuk, akik érdeklődnek a hazai technika múltbéli eseményei és alkotó személyiségei iránt."

Régi, szép Pannóniák





"NOSZTALGIA ÉS PANNÓNIA - szinte rokon értelmű szavak már, oly népszerűek lettek ezek a régi magyar motorkerékpárok. Egyre többen gyűjtik, restaurálják, használják legalább alkalmanként a Pannóniákat, és szerencsére még mindig felbukkannak nagyon megkímélt, szép állapotú gépek kamrákból, padlásokról, garázsok sarkából, újabb és újabb rajongók számára adva örömet és lehetőséget. S aki szeretné eredeti állapotúra visszaállítani a rozsdás, kopott, horpadt, esetleg hiányos kétkerekűt, sokszor kénytelen feltenni a kérdést: milyen volt? És gyakran nincs megbízható válasz. Ha nem is tökéletes, de talán a legjobb megoldás segítségképpen azokból a motorkerékpárokból kiindulni, amelyek megmaradtak gyári állapotukban.

Ebben az albumban 17 régi, eredeti Pannónia részletes bemutatását találja meg az olvasó, az első típustól, a TL-től egészen az egyik utolsóig, a P21-ig. A kiegészítésképpen bemutatott korabeli képek és az érdekes történetek pedig segítenek még jobban megismerni azt a korszakot, amelyben a magyar gyártmányú motorkerékpár napi közlekedési eszköz, státusszimbólum, a hétköznapok része volt."

D-Csepel, Danuvia




"Felületesen nézve mindössze két Danuvia típus létezett: a D-Csepelként ismert kismotor, és annak modernizált, némi burkolattal ellátott változata, az „igazi” Danuvia.

Valójában azonban sokkal összetettebb a kép, állandó változások kísérték főként az utóbbi modell életét, emiatt a restaurátorok alapos felkészülés nélkül könnyen tévútra kerülnek. Nekik és minden Danuvia-tulajdonosnak, a zuglói gyár története iránt érdeklődő motorbarátnak hasznos információkkal szolgál ez a könyv, amely nem feledkezik meg a kísérleti konstrukciókról, a mára már legendás versenygépekről és a kiváló danuviás versenyzőkről sem."

A Danuvia motorkerékpárok története





„Danuvia – így szól a márkanév és motoros berkekben mindenki egyre gondol. Valóban így van? Aki közelebbről megismerkedik e gyártmánnyal, hamar rájön, hogy mint az összes magyar motorkerékpár esetében, itt is történtek módosítások, és rengeteg az „átfedés” a fejlesztések között.

Van, aki alacsony és magas nyerges változatról beszél, mások a három típusú hátsó rugóstag alapján különböztetik meg az évszámokhoz nehezen köthető típusokat. Van miből válogatni, és akkor még említést sem tettünk a cross, white és sorozatgyártásba nem került különféle prototípusokról.

Írásunkban gyakran előfordul a „legalább” és „valószínűleg” szavak, mert e márka még 10-15 évi kutatómunka után is tud meglepetést okozni, így csak az a biztos, hogy bármi megtörténhetett. Mi, danuviások viccesen azt szoktuk mondani, hogy a gyártás 9-10 éve alatt csak a kipufogó könyökön nem változtattak és ez nem is áll olyan távol a valóságtól. Hiszen akkoriban is – akárcsak manapság – a motorkerékpár-gyártásban résztvevők szerettek volna minél jobb konstrukciókkal előrukkolni.

A könyv nemcsak érdekes olvasmány, hanem segítséget is nyújt a motorok felújításához."

Egekbe törõ tempó, istenkísértõ gyorsaság

A hazai autó-motorsport hőskorának gyóni fejezete 1934-1938

Dabas város múltjához, fejlődéséhez és ismertségének növekedéséhez szervesen hozzátartozik az 5-os főút gyóni szakaszának előélete, amely az utóbbi évtizedekben már-már feledésbe merült. Pedig a 30-as években, átadását követően nemcsak az ország fejlett közúthálózatának egy szakasza volt, amelyen élénk forgalom bonyolódott, hanem hazai és nemzetközi motoros gyorsulási versenyek helyszíneként is ismertté vált Európa-szerte.

Sok rekord dőlt meg, sok versenyző álma, nagyra törő ambíciója valósult meg vagy foszlott szerte a gyóni betonon. A motorsport nagyjai, a bátrak között is a legvakmerőbbek versenyeztek itt, ők voltak akkor a hősök, gyóni, dabasi kis- és nagyfiúk példaképei. Ez az időszak nemcsak sikerről és győzelemről szólt, hanem küzdelmekről, egymásnak feszülő akaratokról, egyéni tragédiákról is. Ezt példázza a mindig mosolygós "nyurga angol", Eric Fernihough sorsa, akinek végzete itt teljesedett be a gyóni betonon, sok száz néző szeme láttára.

Dabas Város Önkormányzata 2009 őszén emléktáblát állíttatott Eric Fernihough-nak és mindazoknak a magyar és külföldi versenyzőknek, akik bátran vállalták a kihívást, kísértették a sorsot egy álomért, amely számukra az önmegvalósítást jelentette, a technika számára pedig megnyitotta az utat a fejlődés irányába.

Ez a kiadvány a motorok szerelmeseinek szól, a szelíd motorosoknak, a versenyzőknek, a lelkes amatőröknek, akiket elbűvöl egy öreg motor látványa, vagy akiket érdekel a motorsport hőskora.

A gyomaendrõdi Sóczó Motormúzeum története





Nyilván nem véletlen, hogy a legnagyobb hazai régiautó-gyűjtemény éppúgy az Alföldön található, mint a legjelentősebb motorkerékpár-múzeum. Az már viszont igazi fintora a sorsnak, hogy az utóbbi létrehozására egy fával-fából élő embert, szakavatott bognárt bízott meg. Sóczó Elek gyűjteménye az utolsó, huszonnegyedik órában állt össze. Akkor, amikor már sokan úgy vélték, ami összeszedhető volt, azt összeszedték, ami érték volt, gazdára talált. Kétségtelen, ha legalább egy évtizeddel korábban kezdődik a gyomai polgár megszállottságig hevülő építkezése, jóval nagyobb lenne a múzeum. Az viszont bizonyos, ha már néhány évet késik a lendület, jóval szerényebb kiállításban gyönyörködhetnénk. Arra meg kár gondolni, hogy ma már valaki hasonló gyűjteményt alkosson.

Összegyűjteni a múlt értékeit – becsülendő dolog. Rendbe hozni, restaurálni őket – több mint erény. Kiállítást építeni, a köz elé tárni saját erőből – kivételesen nagylelkű, nemes gesztus. Sóczó Elek teljeset alkotott. Ma már látható, nem csak saját hasznára, hanem szűkebb pátriája, Gyomaendrőd épülésére.

(Részlet Ocskay Zoltán Előszavából)